Új sportág van születőben: Versenyfutás az idővel

Egy új sportág van születőben, mostanában mindenki versenyt fut az IDŐvel. Betáblázott hetek, hónapok, millió megvalósításra váró terv és elvárás hegyek, zakatoló biológiai óra uralma alatt roskadozó embereket látok, akiket az őrült tempót diktáló "IDŐ" rabságba ejtett. Egy olyan börtönbe, ahol az IDŐ már nem a kiteljesedés és érési folyamat lehetőségét jelenti, hanem egy félelmetes szörnyeteget szimbolizál, ami elkaszálja a nem jól teljesítőket.

Pl. Ha nem felelek meg a "kor...", a szülők vagy a főnök elvárásainak, vagy a magam által alkotott képnek, hogy milyennek kellene lennem ennyi idősen, vagy ha 40 évesen nincs még zsíros bankszámlám, kertes házam csinos feleséggel, gyerekkel... stb. akkor valami baj van velem....
Sokszor látom, hogy értelmes emberek öntudatlan hajszolják a ki tudja kiktől (legrosszabb esetben női magazinokból) származó felszines elképzeléseket és fojtogatják magukat boldogságuk lila ködös illuziójába. Pedig legbelül csend van, bezártság, semmi ÖNVALÓDISÁG. Eközben persze lemaradnak arról, hogy minden időnk és tehetségünk megvan arra, hogy magunk alkossunk meg magunkat, pont úgy és pont olyannak, amilyennek akarjuk. Jahh, hogy közben elakadunk a társadalmi elvárások ingoványában, hogy milyenek kell lenni.... jaaa, hogy egyes emberek szétfeszítik a tegnap még bizonyosságot adó komfort zónánkat.... jahh, hogy új érzelmi és gondolati mintákat szeretnénk kialakítani, és nem mindent átvenni az előző generációktól.... hogy olyan helyzetekbe keveredünk, amelyekkel éveken át tartó keserves és kitartó munkát kell folytatni, hogy el tudjunk térni és változtatni tudjunk rajta, vagy hogy feldolgozzunk egy-egy nehéz érzelmi helyzetet.... nos igen, mindezek sokszor hónapokba, évekbe telnek...

De! EZ AZ IDŐ erre van, hogy mindezt MEGÉLJÜK, nem pedig, hogy túl legyünk rajta.
Ezek a mi nagy lehetőségeink a formálódásra, a nagy próbáink, amelyeket nem a személyiség által alkotott időzóna megfelelési kényszerei hajtanak, hanem a nagy egész. A LÉLEK fejlődési és érési útja, amely tapasztalni akar, legyen bármilyen is az, és ebben a dimenzióban az idő máshogy forog, nem hetekben, hanem akár években, évtizedekben. Muszáj megtanulni magasabbról látni, messzebbről rátekinteni helyzetekre és az időre. Úgy kap értelmet és helyet minden cselekedet. És valahonnan nagyon messziről jól sejtjük azt is, hogy közben milyen remekül szórakozunk a magunk teremtette időben a mi kis játszóterünkön.Kalandra fel Kedvesek! AZ IDŐ ÉRTÜNK VAN, nem ellenünk!!! <3